Devil To Pay – „Tractor fuckin trailer”

Honnan veszi a bátorságot ez az ismeretlen banda, hogy ekkora király nótát összehozzon, mint a „Tractor fuckin trailer” . Hát kérdem én, hogy van ez?
A megoldás ezen a 7”-es lemezen van, ami igazán tökös rock zenét rejt. Az egész dal egy groove témára épül, ami folyamatosan ismétlõdik éppen, mint egy traktor, ami oda-vissza szántja fel a határt. Az énekes hangja is elég karizmatikus, karcos pont olyan, amit a mûfaj megkíván. A gitárhangzás elég vaskos, a bõgõ színt úgy medve talpnyi, a dob meg úgy pufog, mint anno a Sabbathban. Szóval mi kell még, ennyi a recept.
Az Indianai Devil to Pay kérem szépen „õsemberek” gyülekezete, akik leraggattak a 70-es éveknél mind zeneileg és fazonilag egyaránt, hogy súlyos stoner hangzásukkal bele nyomják az arcodat abba a kibaszott földbe.

Mantis – „Choking on forbidden fruit”

Hát itt a 7”-es másik fele a Mantis nevü banda. Mit mondjak õk sem szarok. Elég Kyuss, amit nyomnak, de nagyon hitelesen. És végre nem Garcias az ének. Feelinges elszállás hatalmas beindulásokkal, ahogy annak idején a nagy Õ tette. A Mantis legközelebbi rokona talán az Angol Orange Goblin, akik hasonló képen teszik magukévá ezt a stílust. A nóta nagyon jól szól, arányosan kikeverve, olyan bedurrantott garázshangzás. Biztos megtekertek egy pár jointot a srácok, csak úgy a tisztább zene kedvéért.
A Mantis sem tett le az asztalra korszakalkotót, viszont nagyon igényeset, ami nem kis szó. És amit tíz-húsz év múlva is meg lehet mutatni a kölyköknek, akik ezt remélem tanító jelleggel, fogják értékelni.

szöveg én karolygroove